- Képzeld, farsangkor, nem is öltöztem be, csak egyszerűen a csípőmön volt a kezem.
- Igen? És akkor mi voltál végül is?
- Csípőfogó.
- Az semmi, én meg csavarhúzó voltam, de sajnos a csavar eltűnt a madzag végéről.
- Hát az ciki. De hallod, szegény Pistike sírt, mert összefirkálták a felhőket, amiket rajzolt.
- Komolyan? És ki firkálta össze?
- Ő volt a felhőkarcoló. De tudod, hogy Pistin miért volt az a felirat, hogy Ű betűt nem tartok?
- Tán ő volt az ágy-nem-ű-tartó?
- Pontosan! Ám, tegnap olyan finom betűleves volt ebédre, csak faltuk a betűket!
- Nem mondod! És nem fogod elhinni, mit láttam a konditeremben tegnap! Egy krapek magára aggatott egy csomó pénzt, és úgy edzett. Tudod, miért?
- Biztos azért, mert gyengül a forint és így akarta megerősíteni. Én is láttam. De aztán bokszolni ment a srác, de jól megverték. Tudod, kicsoda?
- Ja, igen, a pénzverde. Aztán otthon a konyhában annyira belefeledkezett a forrasztásba, hogy a tányérba tette bele véletlenül a cint, az lett a cintányér. És véletlenül a kutya elé tették a tányért. Tudod, hogy hívják a kutyát?
- Rin-cin-cin. Jut eszembe, a múltkor a kocsimon kilyukadt az egyik kerék és Gazsiéktól vettem kereket. Tudod, milyen kerék került a kocsira?
- Cigánykerék. A mi kerekünk pedig beleesett a savba és feloldódott benne, hát kereket oldottunk.
- Jut eszembe, tegnap egy cirkuszt láttam elrepülni a levegőben, amiben pitonok voltak. Na, találd ki, annak mi volt a neve!
- Monty Piton Flying Circus. És esett az eső?
- Nem.
- Pedig már esedékes lenne. De képzeld, legutóbb, mikor becsuktam az ernyőmet, látom, hogy van rajta egy kép. Hát el is neveztem képernyőnek. Vagy ez KÉP-telenség?
- Nem hinném, mert jó kép-ességeid vannak. Viszont az esőről jut eszembe, télen egyszer hóembereket láttam birkózni. Milyen súlycsoportúak lehettek?
- Tutira pehelysúlyúak. Aztán egy erős madár rászállt az egyik hóemberre, az meg biztosan az izompacsirták családjába tartozott.
(Folyt. köv. ha jön ihlet. Nem mindent én találtam ki, csak durván kb. a háromnegyedét.)