Filadel elfogadta a meghívást, eljött az egész családja, még Filadel fia is. (Vótmá??)

Ha Kamcsatka félszigetén megesznek egy almát, akkor kamcsutka lesz belőle.(vm?)

Spanyol házidolgozat: beadando (vm?)

Mi a különbség a tavalyi bor és a télapó között? A bor ötputtonyos, a télapó csak egy.

Ha angolórán adnak Marinak egy tollat, akkor az Mari-pen. És mikor van az algo Pirin? Amikor spanyolórán rátesznek valamit Pirire.

A baltát egy kis szekrényben kell tárolni, és a szekrényt mindig kulcsra kell zárni. A szekrényen a zárt Baltazárnak nevezzük.

Milyen a nyitható sín? - Van rajta vágányzár.

Ha a vonat kisiklik és megsérül, sebes vonat lesz.

Ha nem sikerül a hangszert összerakni, akkor kinn gitár, Benn húr.

Görög takarítónő: Nagyakosz Kitakaritasz.

Ami antik, azon könnyen összevesznek az emberek, hiszen az antik vitás.

Alá akartam írni a biztosítást, de nem sikerült, mert épp Funda ment a szemembe.

Metszőollóval az osztrák császár megmetszette a fákat. Ez császármetszés volt.

Ma megtudtam, hogy a pápaiak sportszerekkel kereskednek és van hátul egy javítóműhelyük. Hiszen azt mondta a sportriporter, hogy eladták a labdát, és hátul szerelnek.

Frankfurtban a szálláson hallatszott, hogy valaki fúrja a falat. Kinéztem, hogy ki az: hát, a Frank fúrt!

Milyen mértékegységben mérik a törpék testmagasságát? - Manométerben.

Grafomán zeneszerző: Donicetli.

 Újabb zenekarok:

Az elektromosság megéhezik. Megkínálják egy kis ennivalóval, és így szólnak hozzá: Egyen, Áram!

Az állatorvosnak folyadékra van szüksége. Így szól: Folyadék legyen, de ne vér!

Hajó indul, irány észak,
Akkor is, ha nincs rá észok.

Hülye űrhajós: Lüke Skywalker

A cél nem lehet rozsdás. Rozsdamentes a cél!

Miből gondoltad, hogy nekem van Gorenem? Nincs mindenkinek Gorenje!

Az a kulonbseg a fiatal apa gyereke es laptopja kozott, hogy a gyereke Felnovo, a laptopja Lenovo.

Ha a falnak is füle van, akkor a Kínai Nagy Falnak milyen hatalmas füle lehet!

Ha mond valamit a cimbora, az cimboraszó. Ha a csimbora mond valamit, az csimborasszó.

Józsi nagyon csikis. Még az ina is. Ne adjatok neki íncsiklandó ételeket, mert még szétröhögi magát!

Miben viszonyul máshogy a pizzához a grafikus és az éhes ember? A grafikus rendereli a pizzát, az éhes ember pedig rendeli.

Hogy van angolul, hogy Jókai több?
Jókai Mór.

A kutak oldalán szokott lenni naptár is. Itt az éveket megtalálhatjuk sorrendben. Kivéve a szökőéveket, azokat csak a szökőkutakra rakják ki.

A különbség a kávé és a kompót között, hogy az egyik kifőtt, a másik befőtt.

Kutyáknak futóversenyeket rendeztek többféle korcscsoportban.

Régebbi zsibbasztók:

Találtam a Youtube-on olyan videókat, melyeken fél napon keresztül szól bizonyos hang, például az eső hangja. Belegondoltam, mennyire extrém lenne ilyen videót nagy hangerővel betenni, úgy, hogy a szomszéd is hallja, lehetőleg napos időben. Vajon mit gondolna? Éjszakára is érdekes lenne betenni ilyen videót. Reggel felkel, hallja, esik az eső, majd kinéz az ablakon, és nem érti a dolgot. A szélhangokat vagy a távolból hallatszó állathangokat tartalmazó felvételbe jobb bele se gondolni! Csalogány vagy széncinke egy fagyos téli éjszakán igencsak velős lenne. Az időnként elhaladó vonattal pedig végképp nem tudnának mit kezdeni ott, ahol nincs a közelben vasútállomás.

Kutatók egy csoportja már készülődik, hogy útnak indítsa készülékeit az Androméda-galaxis felé, hogy egy kicsikét többet megtudjunk most már végre egy másik galaxisról is. Nem valószínű, hogy a készülékek rövid időn belül odaérnek. Természetesen a kutatók ezzel tisztában vannak, és nem veszik félvállról a dolgot. Mindent megtesznek, hogy a lehető legnagyobb sebességű készülékeket állítsák elő erre a nem éppen ház körüli sétányi távolságra.
Azonban sajnos becsúszhat egy kis hiba a gépezetbe. Azzal is számolni kell, hogy kicsiny Földünk a Napunkkal együtt a mi galaxisunk középpontja körül kering, bár nem egy nap alatt kerüli meg. No, nem azért tart egy napnál tovább ez, mert annyira lassú lenne a keringés! A mi léptékeinkkel kifejezetten gyorsnak mondható tempó ez. Ha belegondolunk, akkor elképzelhető, hogy a Föld a naprendszerünkkel együtt éppen az Androméda-galaxis irányába halad a kedvenc galaxisunk középpontja körül, mégpedig X sebességgel. A kutatók készüléke pedig Y sebességgel tud majd haladni az Androméda-galaxis irányába. Történetesen X nagyobb, mint Y. Így ugyan a kutatók útra bocsátják készülékeiket, de mi, itt a Földön maradva, előbb érünk oda, mint a készülékek.
Ha pedig még azt is hozzávesszük, hogy maga a galaxisunk középpontja is az Androméda-galaxis irányába tart történetesen, akkor csoda, hogy mindezeket egybevéve még nem értünk oda. Olyan ez, amikor egy óriás hajóval utazunk Európából Amerikába, a hajó végéből pedig egy hintóval haladunk a hajó eleje felé, tehát duplán is Amerika felé tartunk. Erre valaki gondol egyet, és beugrik a vízbe, hogy úszva előbb odaérjen Amerikába.

Mit látunk, ha Egerben éjszaka felnézünk az égre? Mik vannak ott? - Egri Csillagok.

Hogyan tanítja a népi logopédus beszélni a csillagokat? Ezt mondja nekik: "Csillagok, csillagok, szépen gagyogjatok!"

Elképzelhető, hogy nem is erről van szó. Amikor Tom belelép egy rajzszögbe, vagy akár más sajátos tárgyba, ami normális körülmények között biológiai halálhoz vezetne, van, hogy nem történik semmi, vagy csak akkor, amikor tudatosult a szereplőben, hogy mi is történt. Jerry odamutat Tom lábára, hogy ott van a rajzszög benne. Erre Tom odanéz, és csak ezután ordítja szét magát.
Az érzékelés kerül a középpontba, és akörül forog minden. Azt hiszi, van alatta talaj, és fut tovább, felülírva a fizika törvényeit. Amikor rájön, hogy nincs alatta talaj, csak akkor kezd el esni, de akkor sem azonnal, hanem előtte még van ideje szép lassan nagy szemeket mereszteni.
A feltétlen reflexek felülírása szinte lényegtelen ahhoz képest, hogy a fizika törvényeit is felülírták. Fizikaórákon nem véletlenül vannak a feladatokban mindenféle tárgyak, melyeknél ki kell számolni, mennyi idő múlva esnek le a földre, nem pedig Tomok és Jerryk, mert azoknál nagyon bonyolult lenne a számításokat elvégezni

Ideírtam valami olyan szöveget, ami nem is ide való, és nem is arról akartam írni. Így azt a szöveget elraktam innen egy másik blogomba, mert oda jobban illik. Igaz, hogy ide zsibbasztó dolgokról írok, oda meg nem, de hát... Most legfeljebb lett ott egy komoly írás zsibbasztó elemekkel tarkítva.

Ezek után most végre elkezdek írni itt arról, amiről akartam, amihez a Zeneművekhez használati útmutató cím is illik. Vagyis elkezdenék végre írni erről is, de most még nem teszem. Ugyanis az íráshoz az alapanyag egy külső merevlemezen van, amit most nem akarok előkeresni és csatlakoztatni a géphez. Miért? Nem tudom, most nincs kedvem hozzá, és egyébként sem akarok a merevlemez amortizációjához hozzájárulni. Majd előveszem akkor a merevlemezt, amikor más is kell róla, így két legyet üthetek egy csapásra. Szóval kis türelmet kérek! Egyszer majd leírom ide, amit eredetileg akartam.

Rájöttem, hogy nagyon sok dolgot lehet kategorizálni. Így például a zenének is sok kategóriája van, például könnyű zene és nehéz zene, komoly zene és komolytalan zene, szimfonikus és szimfonikátlan zene, hangszeres zene és hangszertelen zene. Macskazene, kutyazene, egyiptomi ugróegérzene, hiénazene, kacsacsőrű emlőszene.

Nemrég kerültem szembe azzal a döbbenetes ténnyel, hogy az elemeknek is sok fajtája van. Csak hogy példákat említsek az elemek tengeréből és óceánjából: lapos elem, laptalan elem, Dávid és Góliát elem, ceruzaelem, tollelem, zsírkrétaelem, ecsetelem, kisgyerekelem, nagygyerekelem, újszülöttelem, bébielem, gombelem, cipzárelem, gombolom. Valamint, történ elem.

A kávékkal is szembe kell néznünk. Van fekete kávé, fehér kávé, szürke kávé, fekete-fehér kávé (ez talán nagy képernyős), piros kávé, lila kávé, bézs kávé, cián kávé. Kapu-csínó, ajtó-csínó, főbejárat-csínó, vészkijárat-csínó.

A számok világában is számos példát találunk. Léteznek valós számok, valótlan számok, kerek számok, ovális, szögletes, dodekaéder alakú számok. Természetes számok és mesterséges számok, illetve természetellenes számok. Van még négyzetszám, háromszögszám, trapézszám, téglalapszám. No meg vannak a törtek és a töretlenek.

Miről írhatnék még? Hát a vonatokról! Van sebes vonat és sebtelen vonat. Gyorsvonat és lassúvonat. Személyvonat és személytelenvonat, tehervonat és tehermentes vonat. Közvetlen vonat és közvetett vonat. Vonat, amely késik és vonat, amely siet. Vágányokból is van vakvágány, félszemű vágány, rövidlátó vágány, szürke hályogos vágány. Ha vakvágány, akkor süketvágány, némavágány. Utóbbi biztos, hiszen néma vágánynak anyja se érti a zakatolását.

Sokan általánosan elterjedt téveszméket gondolnak igazságnak, azzal kapcsolatban, hogy egyes állatok mivel táplálkoznak. Mindenki azt hiszi, hogy a macska mást se csinál, csak lefetyeli a tejet és kergeti az egereket. Mindenki azt hiszi, hogy a medve egész nap csak mézet zabál.

Mindenki azt hiszi, hogy egyes nemzetek mindig a jellegzetes ételüket eszik és italukat isszák. Azt hiszik, az olaszok egész álló nap pizzát, spagettit és pastasciuttát nyomatnak és kapucsínót isznak. Mindenki azt hiszi, az angolok egész nap csak döntik magukba a teát, a műveltebbek pedig azt, hogy sonkát, tojást, zabkását burkolnak egyfolytában, és még az emeletes buszok Londonban nem benzinnel, hanem teával mennek. A németek meg egész nap virslit esznek és sört isznak. Rólunk meg azt hiszi a világ, hogy mindig gulyást eszünk, aminek a fele pirospaprikából áll, a másik fele pedig makói piroshagymából. A görögök meg egész nap a giroszt forgatják a sütőben, vagy a sütőt forgatják a girosz körül. Az oroszok meg a vodkát döntik magukba naphosszat, és kucsmában táncolnak a Vörös téren a mínusz akárhány fokos hidegben a hóviharban

Sajnos mindenki rosszul tudja. A külföldiek, amikor Magyarországra látogatnak, meglepődnek, hogy nem csak gulyás, pirospaprika és makói vöröshangya van. Idővel aztán visszatérnek oda, ahonnan jöttek, Angliába, Németországba, Kuvaitba, Elefántcsontpartra vagy éppen Kubába, és egy idő után elfelejtik, hogy itt nem csak gulyás van, és újra rosszul tudnak mindent. A kubaiak azt hiszik, a Duna a Fekete erdőben nem vízzel, hanem sörrel csörgedezik, ami aztán Magyarországról kifolyva víz helyett gulyás formájában csörgedezik tovább, majd a Fekete tengerbe végül vodka formájában folyik be. A Margit-sziget és a Csepel-sziget a nagy átalakító, itt alakul át a sör nagy része gulyássá. A Margit-sziget inkább csak előtisztítója annak, ami hozzánk befolyik, kiszűri a sör nagy részét a Dunából, illetve az osztrák kávét is és marcipánt is, mely a Mozart kugelek miatt került bele, a Csepel szigeten pedig a nagy fűszeralakú erőmű gondoskodik a gulyásosításáról a Dunának. Hogy a gulyás végül hol és hogyan alakul vodkává, azt sajnos nem tudom, de biztosan nagy szerepet játszott ebben a volt Szovjetunió felbomlása.

Biztos minden ember csinál olyan dolgokat, ami nem sok másnak jut eszébe, esetleg senki másnak rajta kívül. Például otthon olyan mini atomreaktort épít, melyet a régi tévé távvezérlőjével lehet bekapcsolni. Nyilvánvalóan Mézga Aladár vitte a pálmát ilyen témában. Nekem is volt néhány olyan dolgom, ami csak nagyon kevés embernek juthat eszébe úgy, hogy meg is valósítja. Talán mindenkinek a hobbijához kapcsolódnak olyan szélsőséges dolgok, amit egyszer elkövetett, és nem mondható mindennapinak. Nekem talán három ilyen dolog volt életemben eddig, ezekről írnék itt.

1.
Az első nem kapcsolódik semmilyen hobbimhoz szorosan, és fogalmam sincs, honnan jött az ötlet. Régen még nem mp3-ban, hanem kazettáról hallgattuk a zenét. Volt walkmanem is. Idővel a walkman elhasználódott, szétszedtem, és kreativitásom előtört belőlem, hogy még mire lehetne használni a kazetta lejátszásán kívül. Nagyon megtetszett, hogy a motor fordulatszámát lehetett állítani egy csavarhúzóval, így nagyobb fordulatszámon jobban berregett, kisebb fordulatszámon kevésbé. Igaz, ez akkor szórakoztatóbb, ha kazetta is van benne, és közben állítgatjuk a sebességet, akár beszéd, akár zene hallgatása közben. A régi szép időkben a lemezjátszókon is két sebességi fokozat volt, külön a kislemezekhez és a nagylemezekhez, mindig át kellett kapcsolni aszerint, hogy mekkora lemez van a lemezjátszó tányérján. Természetesen be lehetett állítani nem megfelelően is a sebességet, ráérő, vicces gyerekek szórakoztak ezzel főleg. Még az iskolában is előfordult iskolán kívüli szabad foglalkozáson, hogy iskolatársak feltették a lemezt, amin verseket szavaltak híres színészek, és naná, hogy nem az eredeti sebességen játszották le. A híres színészek persze olykor nagyon erősen megváltoztatták a beszédstílust, erőteljesebben, dühösebben, a szavakat elnyújtva adták elő a költeményeket, a hangsúlyt is olykor erőteljesen felvitték, vagy éppen le. Különösen szórakoztató volt iskolatársaim számára az ilyen lemezeket más sebességgel hallgatni, jókat szórakoztak rajta. Nem csak a sebesség lett gyorsabb vagy lassabb, hanem a fizika törvényeinek megfelelően a hangmagasság is magasabb vagy mélyebb lett az eredetinél, ami szintén rátett egy lapáttal, és elfojthatatlan nevetési ingert váltottak ki a fiatalokból, mivel a megszokottól nagymértékben eltérő inger hatolt be hallószerveiken keresztül és csiklandozták meg az ingerületek az agytekervényeiket, ez pedig működésbe hozta a nevetésért felelős agykérgi területet, amiről egyébként a leghalványabb fogalmam sincs, hogy hol található az agyban, egyáltalán létezik-e, vagy több, különböző helyen elhelyezkedő valamiről van szó, amik a nevetésért felelősek.
Tudom, hogy a walkman motorjának a fordulatszámának az állítgatásától kanyarodtam el ide, csak azért, hogy változatosabb legyen ez az írás, és hogy több szálon futhasson a cselekmény. Bár a szálak nem túl erősek, főleg, ha cérnaszálakról van szó, és azokon futkározni nem javasolt, főleg nem súlyos cselekményeknek, mert elszakad alattuk. Ez az, amit az olvasó sem bírhat már cérnával. Továbbra is a walkman motorjának a fordulatszámának az állítgatása a fő szál, a többi szál már nem száll tovább. A kis kitérő után elárulom, hogy a walkmanmotor fordulatszámának állítgatását én is próbálgattam, és a próba sikerült. Rájöttem arra is, hogy a walkman motorjából kiálló kis forgó izén egy műanyag másik izé van rajta, ami vele együtt forog. Volt itthon egy körzőkészlet, amiben olyan körző is volt, melynek mindkét vége bökős, azaz nincs rajta olyan rész, amivel írni lehetne, mindkét végén szúrós, tűszerű objektum van. Hogy ez a fajta körző mire jó, nem tudom. Esetleg, ha mindkét végét beledöföm a füzetembe, megáll magától? Ezt nem próbáltam ki, viszont valami mást kipróbáltam vele: egyik végét beledöftem a walkman motorjából kiálló izére helyezett másik műanyag izébe, így a walkman bekapcsolása után annak motorja a körzőt is rezegtette, azt a végét is, amelyet nem döftem bele a motor műanyag izéjébe. Így tehát egy új eszközt nyertem, mely alkalmassá vált a rezgése folytán puhább objektumok megmunkálására. Halvány fogalmam sincs, honnan jött az ötlet, de a fiókomban voltak kréták. Akkoriban még fekete táblára írtunk az iskolában, olyan fehér krétákkal, melyek rettenetesen sok port tudtak generálni, amikor a táblát szivaccsal letörölték, és a szivacs egy idő után nagyon krétaporos lett, ha nem mosták ki. Természetesen az általános iskolás nebulóknak ez is jó szórakozást jelentett, így pl. ha egyik kezükbe fogták a szivacsot, a másikkal pedig ráütöttek, akár elég jelentős porfelhő szállt fel a szivacsból. Kedves osztálytársak, vagy ki tudja, talán én is köztük voltam, olyannal szórakoztak, hogy a másik szeme előtt követték el a porfelhő generálását, jól kitolva a másikkal, hogy a szemébe megy a por. De az is előfordult, hogy csak poénból addig ütötték és verték a szivacsot, míg akkora porfelhő nem lett a teremben, hogy oda bemenni már csak gázmaszkkal lehetett. De az is előfordult talán, hogy nemes egyszerűséggel belenyomták a szivacsot az osztálytárs képébe. Mi volt, hogy órák után még valamiért a teremben maradtunk, és dobálgattuk a szivacsot, talán kapura is dobtunk vele, mint a kézilabdában. Hogy mi volt a kapu, nem tudom, talán a táblára rajzoltuk fel. De az is lehet, hogy egymással próbáltunk kitolni a szivacs nem rendeltetésszerű használatával, már nem emlékszem. A lényeg, csak ketten maradtunk a teremben, és valahogyan, nem szándékosan, feldobtuk a szivacsot egy jó magas szekrény tetejére úgy, hogy azt onnan ember nem volt, aki levegye, nem is látszott már, annyira berepült. Aztán ugye jöttek a kis ravasz kérdések másnap a tanárnénitől, hogy hol a szivacs, látta-e valaki. Természetesen senkinek sem volt gőze sem arról, hol lehet, mi ketten mélyen lapítottunk, mint aki nem tud semmit, pedig nagyon is tudtuk a megoldását annak, ami mások számára csupa rejtély. Azt mondanám, még most is ott van a szivacs a szekrény tetején, de ez nem igaz, mert azóta sokkal modernebb íróeszközöket használnak már. Szegény mai gyerekek nem tudnak már a szivaccsal szórakozni, marad nekik a debiltelefon.
A cselekmények különböző mellékszálakon történő futtatása után visszafuttatom a szót a főcselekményre. A rendkívül egyéni, walkmanmotor és két bökős részből álló körző által összeállított eszköznél tartottam, mely rezeg, és ezáltal alkalmassá válik puhább anyagok megmunkálására. Bár nem kizárt, hogy keményebb anyagok megmunkálására is alkalmas legyen, de pl. fém megmunkálása nem csak igen hosszadalmas így, hanem rendkívüli mértékben amortizálja a kis bökős részét a körzőnek. Igaz, ezt nem próbáltam ki, így 100%-os biztonsággal nem tudok nyilatkozni erről. Kréta volt az íróasztalom fiókjában, még mindig nem tudom, honnan, és nem merem feltételezni magamról, hogy egyszerűen elloptam volna az iskolából, nem vagyok én az a típus. Nem is lényeges. A lényeg, hogy a kréta megmunkálása, puhasága lévén lehetségessé vált a walkmanmotor meghajtotta kéttűjű körzővel. Így ezzel az eszközzel faragtam a krétákból különböző műalkotásokat. Mivel elég nagy a világ, így nem állíthatom, hogy ez csak egyedül nekem jutott eszembe, biztos van más is, aki rájött, hogy a walkman motorján forgó kis műanyag izébe bele lehet döfni a körzőt, és azzal így meg lehet munkálni puhább tárgyakat. Az az érdekes, hogy ez az eszköz páratlan, mivel más módszerrel, pl. pusztán kézi erővel és a körzővel nem tudtam volna a krétákat így megmunkálni és különböző alakzatokat formálni belőle. Külön jó volt, hogy állítani lehetett a walkman motorjának a fordulatszámát, így a megmunkálás során is tudtam állítani a sebességet, attól függően, hogy milyen finom részletet akarok kimunkálni.
Sajnos nincsenek már meg a kréták, fogalmam sincs, hova kerültek két költözés során. Annyi biztos, hogy bárki is látta meg őket közben, eléggé csodálkozhatott, hogy az meg hogyan készült.
Mai fejemmel visszagondolva erre, arra gondoltam, akár most is tudnám folytatni ezt a fajta tevékenységemet. Walkman nem tudom, van-e még itthon, de biztosan lehet szerezni mondjuk a vaterán vagy valami retro csoportban. Igaz, nem tudom, minden walkmannek olyan döfhető izé van-e a motorján, ezt jó lenne kideríteni. A két tűjű körző szerintem még megvan. Krétát is valószínűnek tartom, hogy még lehet szerezni. Tehát akár ma is újra belevághatnék ebbe a tevékenységembe. Elég jó időtöltés volt számomra, kikapcsolt, még ha értelme nem is volt.
Tényleg nem tudom már, honnan jött ez az ötlet. Lehetséges, hogy volt az iskolában egy állványos fúró a tanműhelyben, és egyszer poénból befogtam a satuba egy krétát, és azt átfúrtam vele. Jól szórakozott ezen csoporttársam is. Talán innen kezdtem az ötletet továbbgondolni.

2.
A második egyéni húzásom egy hangszer elkészítése volt. Biztos vagyok benne, hogy többen is vannak, akik már csináltak ilyet. ez konkrétan kapcsolódik egy hobbimhoz, a zenéhez. Kicsit iszogattunk, persze nem alkoholtartalmú üdítőitalokat, így több pohár is volt az asztalon, mindegyikben eltérő mennyiségű folyadék. Valahogy akkor sokféle, sok pohár került az asztalra. A poharakhoz hozzáütögetve a ceruzát rájöttem, hogy mindegyik pohár kicsit másképp szól, és pont szabályos zenei hangok jöttek ki, tiszta hangköz volt a hangmagasságbeli különbség. Így aztán több poharat tettem egymás mellé, és addig töltögettem azokat folyadékokkal, míg több zenei hangot is el tudtam így érni, és így már kisebb dallamokat is le tudtam játszani. Először kb. 5 pohár került egymás mellé, és már így is szórakoztató volt, hogy dallamokat lehet megszólaltatni. Nem álltam le azonban 5 pohárnál, kiterjesztettem a hangszer hangterjedelmét egy oktávnál is nagyobbra, és a félhangoknak is beállítottam poharat. Így aztán két ceruzával, két kézzel két szólamban is lehetett játszani a hangszeren. Több napig is fenntartottuk a hangszert. A víz persze szép lassan párolgott a poharakból, így a hangszert időnként újra kellett hangolni. Sajnos akkor még nem volt okostelefon, és a videofelvevő is rendkívül ritka és drága volt, így nem lett megörökítve a hangszer. Elvileg annak se lenne akadálya, hogy újra összeállítsak poharakból egy hangszert.

3.
A harmadik egyéni dolgom sem egyedülálló, ilyet is csináltak már sokan. Ez a másik hobbimhoz, a nyelvekhez kapcsolódik. Elkezdtem alkotni egy saját, mesterséges nyelvet, amit persze nem fejeztem be. Voltak benne személyes névmások alanyesetben, igeragozás jelen időben, néhány kötőszó, névelők és néhány igenév, meg néhány szó. Ezekből már lehetett néhány mondatot is alkotni. A lexikánál próbáltam más nyelvekre valamennyire hasonlító szótöveket találni, de a ragok, végződések nagyrészt egyéniek voltak. Kétszer is nekifutottam, az első változat nem tetszett annyira. Ott az "én" névmás jelentése még "ic" volt, jelen időben E/1-ben -u végződést kapott az ige. Így például az "én akarok" úgy volt, hogy "ic vantu". Második nekifutásra olyan nyelvet kezdtem alkotni, ahol az "én" jelentése "jag" volt, és a "jag" "a" betűjén egy talpára állított háromszög alakú ékezet volt, ebből a vízszintes vonal talán azt jelölte, hogy hosszú a magánhangzó, a háztető pedig talán azt, hogy nem "a"-nak, hanem "á"-nak kell ejteni - vagy fordítva. Jelen időben minden személyben "ifű" végződést kapott az ige, amit persze nem így kellett leírni, hanem talán "y" jelölte az "ü" hangot, és talán vízszintes vonal azt, hogy hosszan kell ejteni. A "hallom" úgy volt, hogy "jag udillifű". A főnévi igenév végződése "ácsé" volt, így a hallani úgy volt, hogy "udillácsé". Szándékosan törekedtem a minél dallamosabb hangzásra. Régen az az érdekes elfoglaltságom is megvolt, hogy teljesen értelmetlen szavakat találtam ki, és azokat le is írtam. Így idővel írólapok lettek tele ilyen szavakkal, vagy iskolai füzeteknek például a legeleje. Egyszer baráti társaság feljött hozzánk, és az asztalon pont ilyen papírok voltak, amin az értelmetlen szavak voltak. Elkezdték olvasgatni, és nagyon csodálkoztak, hogy ez meg mi, és jókat nevettek rajta. No, persze az iskolai füzeteim is volt, hogy osztálytársak kezébe kerültek, mert kölcsönkérték a házi feladatot, vagy valami. Így aztán idővel már nem is a házi feladat miatt kérték kölcsön a füzeteimet. Kellemetlen volt, amikor éppen valamilyen óra előtt szórakoztak jókat ezeken a szavakon, és egy osztálytársamra is rátört a kreativitás, és hirtelen ő is kitalált nagyon jól hangzó értelmetlen szavakat, és pont akkor mondta ki ezeket, amikor a tanár belépett óra elején a terembe. A jól hangzó szavaknak megvolt a hatásuk, és nagyon nehéz volt megállni nevetés nélkül. A mai napig emlékszem két szóra, melyet az osztálytársam talált ki, a tracskimó, és a gipszubiskó, ezek vitték a pálmát akkor.
Felfigyeltem arra az érdekes jelenségre is, hogy az értelmetlen szavakat sokan úgy olvassák ki, hogy nem veszik figyelembe sokszor sem a mássalhangzók kettőzését, hiába van dupla mássalhangzó, egynek ejtik, sem a hosszú magánhangzókat, így pl. a szó belsejében a hosszú ó-t rövidnek ejtik, sőt az é-t is e-nek olykor. Például, közvetlen fizikaóra előtt osztálytársam létyifüllé helyett letyifüllét mondott ki. De az is lehet, én nem írtam túl szépen, és nem volt feltűnő az ékezet, ezért nem vette észre. Mindenesetre a letyifüllé jobban is hangzik, mint a létyifüllé. A mai napig is rengeteg szóra emlékszem fejből, amiket akkor megalkottam. Ennek nem sok értelme van, szerencsére értelmes idegen szavakat is sikerült megjegyeznem már többet is.
Arra is rájöttem, hogy értelmetlen szavakból akár verseket is lehet írni. A lényeg, hogy ritmusa legyen és rímeljen. Ha nagyon ügyes az ember, bizonyos hangulatot is vissza lehet adni a hangzással. Az egész még könnyebb is, mert nem kell értelmes szavaknak lenniük, bármilyen mássalhangzókból és magánhangzókból olyanokat rakok egymás után, amilyeneket csak akarok, amilyeneket a vers mondanivalója, hangulata megkíván. Persze ez sem új dolog, létező irodalmi műfaj a hangvers, Weöres Sándor is írt ilyeneket. Onnan nekem a mukofoki szó maradt meg nagyon, ez szerintem japános hangzású.
A hangvers és a mesterséges nyelv egyszerre, egy időben történő előfordulását is meg lehet próbálni valahogyan. Olyan hangverseket írunk, melyben nagyon ritmusosan, majdnem tiszta rímek tömkelege fordul elő, ami létező nyelven nem is volna lehetséges. Ezután alkotjuk meg a mesterséges nyelvet a hangversek alapján úgy, hogy a teljesen egyedülálló hangversekben valóban értelmes mondatokká váljanak az addig csak zeneileg egyedülálló hanghalmazok. Ezután gyermekeinknek anyanyelvként ezt a mesterséges nyelvet tanítjuk meg, és csak amikor felnőnek, akkor mutatjuk meg nekik a teljesen egyedülálló hangverseket, melyek számukra már teljesen értelmes mondatokból fognak állni. Teljesen egyedülálló jelenség, amikor az ember az anyanyelvén minden addiginál erőteljesebb, zeneibb verset ismer meg, ami talán megdöbbenti, talán hihetetlen élményt ad számára. Meg kellene figyelni azt a lelki jelenséget, amelyen azok esnek át, akik az anyanyelvükön (mint mesterséges nyelven) egy zeneileg teljesen tökéletes és egyedülálló verset hallanak, olyat, amit korábban az emberiség nem tudott volna elképzelni semmilyen nyelven. Ezt a lelki jelenséget nevezzük el mondjuk nyelvdöbbenetnek, az egyszerűség kedvéért.
Ki lehet találni olyan halandzsaszövegeket, melyekről azt hiheti az ember, hogy egy bizonyos idegen nyelven íródtak. Például, úgy rakja egymás után az ember a betűket, mint ahogy az a német szavak esetében teljesen elfogadható, így pl. eu, ei, ie, zw, sch, ck, ch betűkapcsolatok, és -el, -er, -ung, stb. végződések előfordulnak. Közben betesz az ember néhány valóban német szót, pl. névelőket, névmásokat, és így azt a látszatot lehet kelteni, mintha tényleg egy német szöveg lenne. Az ilyen valódinak tűnő halandzsaszövegekkel meg is tréfálhatunk másokat, panaszkodva nekik, hogy nem tudjuk lefordítani, és nem tudnának-e segíteni.

Biztosan szinte mindenkinek vannak nagyon egyéni dolgai, ami csak kevés emberre lehet jellemző. Érdekes lehet, hogy mások vajon miket találhattak már ki, amiről talán nem is sokat beszéltek, mert gondolták, nem olyan fontos, meg úgyse érdekel senkit.

Mindegy, hogy porzsákra vagy szemetes zsákra gondolunk, esetleg egy zsák krumplira. Akármelyikből eredeztetjük az utcát, a kis polosokra, vagyis a poloskákra pont érvényes. Nem tudom, mit képzelnek ezek magukról, de kopogás nélkül bepofátlankodnak. Ha bent vannak, legalább húznák meg magukat, és örülnének, hogy melegedhetnek, de nem. Eszük ágában sincs melegedni a kis polosoknak. A levegőben helyváltoztató mozgást végeznek, bár ez kimerül abban sokszor, hogy ugyanoda jutnak vissza, ahonnan kiindultak. Sokszor keresztbe tesznek saját maguknak. Még ha keresztes pókok lennének, megérteném, hogy keresztbe tesznek, de így... A lényeg, hogy helyváltoztató mozgásuk közepette egyszer csak elbénázzák a landolást, és háttal érkeznek a földre, és úgy is maradnak, nem bírnak megfordulni, pedig kalimpálnak a lábukkal, mint az őrült. Biztosan hiányos volt a testnevelés oktatás náluk, vagy csak a röpködést tanították meg nekik pedagógusaik. Képtelen vagyok megérteni, hogy lehet, hogy minden külső zavaró behatás nélkül egyszer csak hátast dobjanak a padlón és úgy maradjanak.

Angol nyelvóra volt. Ez a poloskát egyáltalán nem zavarta. Ahelyett, hogy meghúzta volna magát csendben a sarokban, a zuhanórepülést gyakorolta a terem közepén, és egyáltalán nem érdekelte, hogy erről a diákok és a tanár mit gondolnak. Leleményes tanár angol nyelven kielemzi a helyzetet ilyenkor: This is a bug! I hope it will leave the classroom soon. Naná, hogy a kis polosnak esze ágában, de még kis gallyacskájában sem volt leavézni a classroomot. Az sem zavarta, hogy angol nyelven kibeszéljük őt. Nem érthette, hiszen biztos nem beszél angolul, mivel sem testnevelés oktatásban, sem nyelvoktatásban nem részesült. A háta mögött azt mondunk róla angolul, amit akarunk! De amilyen pancser, a zuhanórepülést elbénázta, és rövidesen a padlón kepickelt a hátán fekve.

Azt sem értem, hogyan tud az evolúció ilyen egyedeket kitermelni. Egyáltalán hogyan maradhat fent egy ilyen faj, mely teljesen magától a hátára fekszik és nem tud felállni. Ez egyértelmű bizonyítéka, hogy evolúció nem létezik, mert így nem lehet fennmaradni. Ha valaki fenn akar maradni, annak kávét kell innia. De mivel sem testnevelést, sem angolt nem tanultak, valószínű a kávéfőzéshez sem értenek.

Time lapse az, amikor egy hosszabb videót nem eredeti sebességgel, hanem jóval gyorsabban játsszunk le. Jellemző, hogy szép helyeken, városokban kiraknak egy kamerát, pár órán át vesz fel, majd ezt a felvételt sokszoros sebességgel játsszák le, például 1-2 perc alatt. Látható, ahogy mennek a felhők, változnak a fényviszonyok hosszú idő alatt. Ez nagyon szép, nagyon érdekes, csodálatos tud lenni.

Azonban a hurkok számára ez nem csodálatos, hanem éppen borzalmas. Bizonyára sok ember, aki még nem látott time lapse-t (vagy magyarosan: time lapsét, mert van, aki így próbálj kiejteni), eltűnődött, hogyan lehetséges, hogy lemegy a nap, de nekünk nem tűnik fel, hogy fokozatosan egyre sötétebb lesz. Amikor nincs nagy szél, a felhők is lassabban mennek az égen. Bodzafehéren, vagy nem, ez más kérdés, de a lényeg, hogy nem lehet látni a mozgásukat, ennek ellenére mégis, ha pl. öt percig nem nézünk oda, majd öt perc múlva újra odaemeljük tekintetünket, akkor láthatjuk, hogy már nem ott vannak, ahol öt perccel előbb. Ez a jelenség valószínűleg nagyon foglalkoztatta az embereket, főleg akkor, amikor még kamera nem is létezett. Nem tudom sajnos, mikor találták ki a kamerát, vagy mikor létezett a kamerának valamiféle őse már, nem is akarok tippelni, mert jól mellétrafálhatok, és kiderülhet, hogy még a 18. században is volt már valami hasonló, kezdetleges kütyü. Aki technikatörténész olvassa ezt esetleg, valószínű jót derül most a butaságomon. Na, de a lényeg, mivel nem volt kamera, így az emberek sem tudták egyértelműen leleplezni, mi is történik az alatt az öt perc alatt, amit ők valójában nem látnak. Ez nagyszerű lehetőség volt a hurkok számára, hogy átverjék az embereket, és olyan módszerrel juttassák a helyükre a dolgokat, amire mi nem is gondoltunk volna. Viszont most, hogy már ott a time lapse, már megfigyelhetjük, hogy semmi ördöngősség nincs a dologban, egyszerűen csak nagyon lassan történik az egész. Így ha eddig egy hurk esetleg megviccelt minket, a jövőben már nem tud.

Fővárosunkban az Északi Pályaudvaron van egy giroszos (gyrost árulnak ott). A vonatoknak ott több fajtája is létezik: személy és személytelen, teher és tehermentes, lassú, közepes lassúságú, enyhe lassúságú, közepes gyrosaságú, égy gyros. Az utóbbi vonat kerekei forognak is. A többié is, csak mivel kör alakú a kerék, a forgás látszik is, meg nem is, de inkább nem is.

Tehát, az Északi Pályaudvaron van egy gyros árus, ahol nem a vonat kerekei forognak. Ki van biggyesztve az árlap: Tepszi kóla, Kuka kóla 129 Forint. Hideg szendvics, meleg szendvics, langyos szendvics: 139 Forint. Hasábburgonya, gúlaburgonya, hengerburgonya, dodekaéderburgonya: 149 Forint. Lassú és gyros: 399 Forint. Nem mondható, hogy kerek perec megmondják, mennyit kell fizetni, mert ott még a kerek pizza is 129 Forint, a perec pedig 119.
Ezek a szögletes árak (tehát nem kerek árak) eléggé elgondolkoztatóak. Nem fognak 1 forintot visszaadni, mert nem. Talán lehet bankkártyával, magyar kártyával és pasziánsszal fizetni, és akkor 1 Forinttal kevesebbet von le a vonó. De mi van, ha nincs kártyás fizetés? Akkor bizony elúszott az 1 forintunk. Ellenben, ha például 5 darab gyrost veszek, akkor az 5x399 Forint, és nem 5x400 Forint. Így tehát 5 Forintot meg tudunk spórolni. Sőt, sokszor 5 forintot, ha nem csak egyszer veszünk az életben egyszerre 5 gyrost. A nagy üzlet abban lehet, ha megvesszük az 5 gyrost egyben, egyenként 399 Ft-ért, és eladjuk darabonként 400Ft-ért, és ezt nem egyetlen egyszer csináljuk meg az életben, hanem sokszor. Felmerülhet az égető probléma, hogy ki az, aki 400-ért pont tőlünk, másodkézből akarná megvásárolni a nem éppen lassút. A megoldás: kicsit odébb kell menni a nem éppen lassúval, és ott sózni el emberekre. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha egy ember lát egy gyros árust, aki 399 Ft-ért árulja portékáját, és egy nem gyros árust, aki csak úgy van és magasba tartva mutogatja a 400 Ft-os kaját, hogy emberek, ezt vegyétek, nem biztos, hogy a 400 Ft-osat fogja megvenni. De lehet, semmi sem kizárt. Na, de akkor is, jobb máshova menni azokkal a gyrosokkal, ahol nincs ott a gyros árus, és az emberek így jobban megörülnek fantasztikus termékünknek: előre elkészített gyros, még várni sem kell rá. Igaz, az emberek többsége tudja, hogy van gyors árus is, és nem akar előre elkészített nem éppen lassút venni. Ennek a problémának a megoldásában is a marketingstratégia segít: Nem pont oda kell menni az előre elkészített gyrosokkal, ahol általában véve vannak emberek, hanem egy kicsit arrébb, ahol különösen éhes emberek vannak általában. Ők az extra éhes emberek. Közéjük kell menni, és nagy eséllyel megvásárolják egyedi termékünket.

Van némi kockázata a dolognak. Ha nem tudjuk eladni az 5 gyrost, megehetjük mi, és nem hogy nem nyerünk az üzleten 5 Ft-ot, hanem még vesztünk is valahányszor 399-et. Ha azonban ügyesek vagyunk, percenként vehetünk újabb 5 giroszt, és sózhatjuk rá az extraéhes emberekre. Mindenki jól jár: az extraéhes emberek is, mert kapnak kaját, nem kell várniuk rá. A girosz árus is, mert jó sokat veszek tőle. Végül pedig én is jól járok, mert sokszor 5 Ft-ot tudok így nyerni. Jó pár kör után elégedetten dörzsölném a kezem, hogy most már tudok a bevételemből venni magamnak egy kávét.

Az úton egy kutya járkált. Nem az a hely, ahol a kutya se jár. Az autók óvatosan kikerülték, de aggódtam, nehogy elüsse egy kutyaütő. Biztos kutyául érezte volna magát utána. Volt, hogy megállt a kutya az úton, ekkor útonálló lett. Egy autós leöntötte tejjel, az kutyatej lehetett. Egy másik autósnak meg kellett állnia miatta, ő így káromkodott: a kutyafáját! De hát tudjuk, hogy kutyából nem lesz szalonna.

(Valóban megtörtént, hogy sétáltam, és egy kutyát láttam az autóúton lófrálni. Csak annyi jutott eszembe, hogy ha valaki elütné, az kutyaütő lenne. Úgy éreztem, ezt ha hazaérek, feltétlen le kell jegyeznem. A lejegyzésből aztán a fenti "történet" lett.)

Egykor engem nem érdekelt a matek. Egy után meg pláne nem. Mégis felkeltette az érdeklődésemet valami. A számoknak több fajtája van, például valós számok és valótlan számok. Természetes számok és természetellenes ill. mesterséges számok. Kerek számok, melyek közül a legkerekebb a nulla.

Nagyon bízom benne, hogy megkapom a matematikai Nobel-díjat a legújabb felfedezésemért, ami egyszerűen nélkülözhetetlen a matematikában, annyira alapvető, és a gyakorlati felhasználása is hihetetlenül hézagpótló. Nos, gimiben matekórán anno nem csak az áramkört zárták rövidre és áramszünet lett, hanem a magyarázatot is, hogy mi van akkor, ha gyököt vonunk egy negatív számból. Hatalmas feszültség keletkezik mindenkiben, amikor a mínusz négyből gyököt akarunk vonni, ilyenkor azt mondja a tanár, erre van valami megoldás, de még sincs, és itt muszáj megállni. A pedagógiai gyakorlatban egyértelműen úgy dolgozták ki ezt a tananyagot, hogy ilyenkor történnie kell valaminek. Pl. magyarázat közben hirtelen kicsöngetnek, vagy bombariadó történik, vagy egyéb incidens, pl. belép az igazgató csuromvizes ruhában teljesen idegesen a terembe és kihívja a matektanárt, így muszáj megállnia a magyarázattal. A valószínűségszámítás alapján annak is van minimális esélye, hogy pont akkor, amikor ideér a matektanár a magyarázatban, akkor kezdjen a fal megrepedezni, vagy Neumann képe ilyenkor essen le a falról, vagy egy fekete lyuk ilyenkor közelítse meg a Földet. De általában nem történik semmi. Egyszerűen csak a matektanár leáll itt, és nem mondja el, mi is az a gyökminuszkettő. Nos, nem is a komplex számokat fedeztem fel, hanem valami mást.

A mechanikus számológépek lefagynak, ha nullával kell osztani, végtelen ciklusba kerülnek. Sajnos gyököt vonni nem lehet ezekkel a régi tákolmányokkal, pláne nem negatív számból, pedig jól lefülelhetnénk, mi történik ilyenkor. A lényeg, ezeknek a tákolmányoknak a nullával való osztás és a komplex számok is megfekszik a gyomrukat.

Ahogy nem lehetett beletörődni, hogy ne legyen valami a negatív számok gyökének az eredménye, a nullával való osztásba sem lehet beletörődni, hogy nem értelmezhető. Minél nagyobb számmal osztjuk el X-et, annál kisebb számot kapunk. Ahogy egyre kisebb számmal osztjuk el, mindig egyre nagyobb számot kapunk. Ha pedig eggyel osztjuk el, visszakapjuk önmagát. Ha az osztóval a nulla felé közeledünk, akkor pedig egyre nagyobb a végeredmény. Ha pedig végül a nullával osztjuk el, valami kirobbanóan nagy számot kéne, hogy kapjunk, de nem elég, hogy nagy szám legyen, hanem ezen kívül kell, hogy legyen benne valami plusz. Valami kegyetlenül nagy plusz, valami olyan energia, ami még a nullát is felszorozza egy nullánál nagyobb számra. Ahhoz, hogy a nullát felszorozhassuk, bizonyos meghatározhatatlan, ismeretlen energia kell, vagyis nagyon nagy erő kell hozzá, ez legyen a hipererő. Tehát egy hipererős szám lehet az, amit ha megszorzunk a nullával, nem a nullát kapjuk vissza. Azt a számot, amit ha megszorzunk a nullával és egyet kapunk eredményül, nevezzük HF-nek, ez az angol hyperforce rövidítése. Tehát, ha az egyet elosztjuk nullával, megkapjuk HF-et: 1/0 = 1 HF. Ha a 18-at osztjuk el nullával, 18 HF-et kapunk: 18/0 = 18HF.
Mivel a hipererőt nem ismerjük, elképzelhető, nem annyira egyszerű a dolog, hogy mindössze a hipererő szorzatát kapjuk, ha egynél nagyobb számot osztunk nullával. Nem biztos, hogy 18/0 = 18 HF, hanem a 18 és az egységnyi HF között valami más, eddig ismeretlen műveletet kell végeznünk, vagy akár műveletek sorozatát. Ezt a műveletsorozatot jelöljük egyszerűen [ims]-sel (i=ismeretlen, m=műveletek, s=sorozata). Így tehát 18/0= 18 [ims] HF. Felírhatjuk tehát a képletet:

X/0 = X [ims] HF

Az [ims] és a HF fejtegetéséről legközelebb egy jóval hosszabb bejegyzéssel készülök. A kidolgozással lassan haladok, jelenleg egy word dokumentum 5. oldalánál tartok eddigi fejtegetéseimben. Sajnos elég bonyolult a téma, így lassan haladok vele. Többször átolvastam az eddigieket, ami igazából csak a bevezetője az egésznek, de mindig találok benne valami módosítani valót. Az egyik probléma, hogy a végtelen valahol mindig bepofátlankodik a képbe. Egyszer már úgy nézett ki, sikerült elbánni vele, de máshol újra előbukkant. Más problémák is felmerültek, ezekre egyelőre nem térnék ki, mert túl hosszú levezetések kellenek hozzájuk.

Elvileg lehetséges a komplex és a hipererős számok között műveleteket, pl. szorzást végezni, melyekkel a fekete lyukak egyes tulajdonságainak mértékét határozhatjuk meg.

2014-ben, tehát immár 3 éve, hogy a következőt írtam "naplómba".

Szavazásnál két egymást metsző vonalat kell elhelyezni az egyik körbe. Nem kell feltétlen X-nek lennie, lehet + jel is. A lényeg, hogy metssze egymást a két vonal. De hogy hány fokos szöget kell minimum bezárniuk, arról nem hallottam sehol.
Hatalmas méretű szavazólapokat adnak, alig lehet velük elférni a szavalófülkében az asztalon. Semmilyen szabványnak nem felelnek meg, se A3-es, se A4-es, se a5-ös, se semmilyen lapnak nem nevezhető. Többször is össze kellett hajtani, mire bele tudtam őket gyömöszölni a borítékba.
A szavazóbizottság valószínű reggel 6-tól este 7-ig ott üldögél. Kárörvendő emberek örülhetnek, hogy az ellenzék képviselőjének is ott kell ülnie egész vasárnap, mások inkább sajnálják őket, megint mások ebbe bele se gondolnak.
Tornateremben volt a szavazás, bordásfal is volt. A politikába belefáradt emberek esetleg tornagyakorlatokat is végezhetnek közben a teremben, a szivacsokat és szőnyegeket is lerakhatják, hogy a gyakorlataikat könnyebbé tegyék. Versenyezni is lehet, hogy az MSZP-s, FIDESZ-es, esetleg a jobbikos képviselő ügyesebb-e.

A játékprogramok nagy része átírja a fizika törvényeit a játék számára. Ha kimegyünk a képernyő bal oldalán, hirtelen felbukkanunk a jobb oldalon, amin még csak meg se lepődnek a mérges ellenséges szörnyek. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon meglepődnék, ha egy ajtón kimenve egyből belépnék a szoba túloldalán, viszont bezártságérzetem is lenne. Kétségtelen, hogy aki futni akar, annak nem kell kimennie az utcára, hiszen annyit futhat előre, amennyit akar.

A Tetrisz pedig fittyet hány a gravitáció törvényeire, ugyanazzal a sebességgel hullik alá a ki tudja, milyen anyagból készült objektum, hogy a verem alján elfoglalja méltó helyét. Gravitációs gyorsulás semmi. Ha pedig egy teljes sor megtelik, akkor az a sor eltűnik, de hova? A semmibe. Ha fizikailag akarnánk a Tetris játékot megvalósítani, itt gondjaink lennének. Talán egy párhuzamos univerzumba tűnnek el a veremben lévő, egy sorban összeálló objektumok? És a párhuzamos univerzumban mi történik velük? Ott talán akadály formájában nőnek ki a földből az élelmet gyűjtögető kígyó számára? Nem tudhatjuk!

De leginkább az foglalkoztat az utóbbi időben, hogy a képernyő tetejéről behulló, különféle alakú tárgyak honnan kerülnek oda. Eddig a következő elképzeléseim voltak:

- Egy gépgyárban a selejtes alkatrészeket kidobják egy helyre, ezek egy rejtélyes tér-időbeli összeköttetésben vannak a Tetris verem tetejével, és onnan pottyannak bele.

- A Maradj talpon! játékban a lepottyanó emberek átalakulnak Tetris elemekké, és ők pottyannak a verembe.

- A tömbház szemétledobójával áll fenn a rejtélyes tér-időbeli kapcsolat

- Egyelőre semmi más elméletem nincs, így kénytelen vagyok befejezni ezt a nagyon ígéretesnek indult tudományos értekezést.

Yesterday a lot of people beat somebody. It was a "boxing" day.

Betört az autószervizbe egy kerék. Kerékbetörés volt.
De aztán jött egy vegyész, aki kereket oldott. Lefogadom, nincs ki mind a négy kereke. Jött egy roma srác is, ő is hozott egy kereket, az volt a cigánykerék.

Magyarország miniszterelnöke szeles, esős időben:
Orkán Viktor

Hogy hívják az írni nem tudó ebihalat, ha megnő? Analfabéka.

Hogyan köszönnek el a lutcai fiúktól?
Pá, lutcai fiúk!

Ernő kirándulni akar menni a Mecsekbe, de Feri elutasítja: "Ne, Mecsek, Ernő!"

Amikor London utcáján sétáltam, folyamatosan követett egy inges alak.

A neurológus rátett egy nyelvet az idegre. Azóta van idegen nyelv.

Az idegsejtek között különböző anyagok közlekednek. Ezt idegenforgalomnak nevezzük.

Az alvilág vezére: Al Capone.
A felvilág vezére: Fel Capone.

Amerikai származású olasz harangozó: McCondito

Angol, német, olasz és más nyelvek tanulásához segítség: Webnyelv

Mit iszik a Nap?
Naptejet.

Így komponálják a RAB-szódiát:

Ehhez még annyit kell tenni, hogy:

Olyan szépen játszották a Kék Rapszódiát,
Hogy a zöld rab itta meg a kék rab szódáját.

Nut Lajos lánya: Nut Ella.

Halak képviselője az emberek parlamentjében: képvi-sellő.

Héber jó bor: kó-ser

Ha valaki bátran elvágja a madzagot, akkor Nyírbátor.

A Windows meghatározta, milyen eszközök vannak telepítve. A program, mely ezt elvégezte, az eszközhatározó.

A hülye kémhatása: flúgos.

A kém nagy hatással volt mindenkire. Nagy volt a kém-hatása.

Cukorka a volt Jugoszlávia területén: Monte Negró
Testvére: Monte Carlo
Vizuális megjelenítője: Monte Video.

Hogy nevezik az angol informatikust, aki szeret tornázni és olvasni?
Acrobat Reader.

Which month is May? The fifth one?
Yes, it May be.
What is there on the floor? A can? - Yes, it "can" be.

A rendőr nyílászárója: zsarugáter.

A legbolondabb focicsapat: Liverfool.

Ha Schwarzenegger dohányzik, ő biztosan erős dohányos.

Hogyan rögzítik a szó végéhez a ragokat? - Ragtapasszal.

Hogyan nyitja ki Ali baba a szezámmagos konzervet? - Szezám, tárulj!

Milyen akkumulátorral működik az oroszlán?
Li-ion

Hova kapják a halak a fizetésüket? A folyó-számlára.

Hogy nevezzük a végeredményt, ha két operációs rendszert elosztunk egymással? HányadOS.

Józsi bácsi megfogta a szerencsét és beletette a mosógépbe. Bekapcsolta a mosógépet, és ami benne volt, elkezdett forogni, ahogy mosás közben. Erre bejött a fürdőszobába Einstein, látta, mi forog a mosógépben, és így szólt: "A szerencse forgandó".

Gyorsvonat, aminek az ülésébe beleragadnak a zutasok: Technocol Rapid.

A Holdon is munkahelyeket létesítettek, de sajnos moonkaerőhiánnyal küzdenek.

Halott német focista gólt lő. Ez halotti Tor.

Facebook: You can face a book but you cannot book a face.

Márton Heves megyében él. De nem csak ő. Más is él, mint Marci Hevesen.

Kövér fájlrendszer az angoloknál: FAT.

A cukorgyárból több hétre elegendő mézet szállítottak ki. Amíg el nem fogyott, azok voltak a mézes hetek.

Hova kerülnek a levédett termékek, milyen országba?
Levédiába.

Fekete István kimegy a buszmegállóba megnézni, mi a helyzet. A buszra nem csak sok ember vár, hanem rajtuk kívül még egy Tüske vár.

Sándor holnap Goethe verseket fog szavalni. Kedvenc versét is elszavalja majd, melynek címe: Sándor éji dala.

További poénok, még több humor megtalálható itt (is): Webnyelv - humor. De ez az oldal nem csak a humorral foglalkozik.

Ha október 2-án érvénytelenül fognak szavazni az emberek, a következő következmények lehetségesek:

• Az egyik szavazatszámláló nagyon ideges lesz, hogy feleslegesen kell dolgozni, és szívrohamot kap.
• Azt fogják gondolni, a lakosság egy része nem tudja, hogyan kell szavazni, így át fogják szervezni a közoktatást, hogy alapvető ismereteket is tanítsanak. Ez húszmilliárd forintba fog kerülni az országnak.
• Orbán Viktor hatalmas depresszióba esik, hogy nem szeretik őt az emberek, és sírni fog nyilatkozatai közben.
• Orbán Viktor és a Fidesz önként lemond, hogy az érvénytelenül szavazók maguk vehessék át a hatalmat.

-

(Ha valaki esetleg komolyabb dolgokra, pl. nyelvtanulásra vágyik, annak a Webnyelv oldalt ajánlom. De érdeklődésének megfelelően mindenki olyan oldalakat kereshet fel, amilyeneket szeretne. Cáfoljatok meg, ha ez nem igaz!)

A rendszerváltás utáni panelprogramban szebbé, színesebbé varázsolták a házakat hazánkban. A panelprogram megvalósítása olyan jól sikerült, hogy Dél-Amerikában több nagyvárosban is leutánozták a Kádár-korszakbeli épületek modernizált változatait.

A dél-amerikai panelprogram (eredeti spanyol nevén: Programa de Microdistrito Soviético) azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az épületeket ugyan felépítették, de azok rövid időn belül életveszélyessé váltak, ami az ottani, kazincbarcikaitól és székesfehérváritól eltérő talajtípusra vezethető vissza. Így az épületeket haladéktalanul le kell bontani.

A Dél-amerikai Nemzetek Uniója arra a határozatra jutott, hogy a lebontást az épületek lebombázásával kell megoldani, a költségek csökkentése érdekében. A brazil légi haderőket (Brazilian Air Force) kérték fel, hogy az épületeket bombázzák le, a lehető legköltséghatékonyabb módon. Költséghatékony megoldásként TU-160-as (a Szovjetunióban a Tupoljev-tervezőirodánál az 1970-es években kifejlesztett) bombázó repülőgép felhasználása mellett döntöttek. A takarékosság miatt azonban a gép üzemanyagigényét alulbecsülték, így rögtön a bombázás megkezdése után ereszkedni kell a repülőgéppel, hogy az üzemanyag elfogyása előtt még biztonságosan földet tudjon érni. Így a bombázással sietni kell, hogy minden panelházat el lehessen tüntetni, hogy a leszállás biztonságosan megtörténhessen.

Ugyanekkor magyar fizikusok folytatják kutatásaikat egy debreceni laboratóriumban a sötét fotonokkal kapcsolatban. Kutatási eredményeik kiszivárognak, melyeket egy iraki menekült, Abdul-Hafiz Mazin Chilébe juttat. A magyarok eredményeit felhasználva a Chilei Egyetemen egy kutatócsoport (Diego de Lucero Campos vezetésével) kísérleteket végez. A kísérletek során véletlenül térgörbület keletkezik Dél-Amerika egyes részein. Ez azt eredményezi, hogy a lakhatatlanná vált panelépületek területén önmagába záródó tér alakul ki, mely felett a bombázó repülőgép körbe-körbe repülhet. Így ugyanabba az irányba repülve mindig visszaér ugyanaz az épület fölé. Eközben üzemanyaga vészesen fogy, a gép egyre lejjebb ereszkedik. Mire teljesen leszáll, a földdel egyenlővé kell tennie a terepet, különben nem tud biztonságosan landolni.

A repülőgép vezetésével és a bombázással természetesen Téged bízott meg a Dél-amerikai Nemzetek Uniójának vezetősége. Mivel a tér-idő viszonyok a chilei kísérletek következtében eléggé felborultak, Te az egészet úgy éled meg, hogy valaki egy nagyon régi, 1985-ben piacra dobott, angol gyártmányú (Enterprise típusú) számítógépre írt egy játékprogramot, amelyben a space billentyű nyomogatásával kell a bombákat kioldanod az épületek felett repülve. A tér-időbeli viszonyok ideiglenes összekavarodása a programozási nyelv korlátaként valósul meg, hogy egyszerre csak egy bombát lehet a házakra dobni. A bomba robbanása akkora energiát szabadít fel, hogy ha két bomba robbanna egyszerre, az az önmagába záródó teret szétszakítaná, mely utána saját gravitációja miatt olyan sűrűségűre omlana össze, hogy helyén fekete lyuk keletkezne, mely megjósolhatatlan hatással lenne az egész Földre és környezetére.

A lakókat természetesen kilakoltatták már az életveszélyes épületekből a bombázás idejére, így a bombázás emberéletet nem veszélyeztet. A kilakoltatás részben éjszaka, váratlanul történt, így nem minden lakónak volt ideje lekapcsolni a villanyt lakásában. Ezért éjszakai küldetésünk során segítségünkre vannak a világító ablakok.

Ha elég hatékony voltál küldetésed során, feliratkozhatsz a legjobb pilóták közé.