Time lapse: a hurkok veszte

Time lapse az, amikor egy hosszabb videót nem eredeti sebességgel, hanem jóval gyorsabban játsszunk le. Jellemző, hogy szép helyeken, városokban kiraknak egy kamerát, pár órán át vesz fel, majd ezt a felvételt sokszoros sebességgel játsszák le, például 1-2 perc alatt. Látható, ahogy mennek a felhők, változnak a fényviszonyok hosszú idő alatt. Ez nagyon szép, nagyon érdekes, csodálatos tud lenni.

Azonban a hurkok számára ez nem csodálatos, hanem éppen borzalmas. Bizonyára sok ember, aki még nem látott time lapse-t (vagy magyarosan: time lapsét, mert van, aki így próbálj kiejteni), eltűnődött, hogyan lehetséges, hogy lemegy a nap, de nekünk nem tűnik fel, hogy fokozatosan egyre sötétebb lesz. Amikor nincs nagy szél, a felhők is lassabban mennek az égen. Bodzafehéren, vagy nem, ez más kérdés, de a lényeg, hogy nem lehet látni a mozgásukat, ennek ellenére mégis, ha pl. öt percig nem nézünk oda, majd öt perc múlva újra odaemeljük tekintetünket, akkor láthatjuk, hogy már nem ott vannak, ahol öt perccel előbb. Ez a jelenség valószínűleg nagyon foglalkoztatta az embereket, főleg akkor, amikor még kamera nem is létezett. Nem tudom sajnos, mikor találták ki a kamerát, vagy mikor létezett a kamerának valamiféle őse már, nem is akarok tippelni, mert jól mellétrafálhatok, és kiderülhet, hogy még a 18. században is volt már valami hasonló, kezdetleges kütyü. Aki technikatörténész olvassa ezt esetleg, valószínű jót derül most a butaságomon. Na, de a lényeg, mivel nem volt kamera, így az emberek sem tudták egyértelműen leleplezni, mi is történik az alatt az öt perc alatt, amit ők valójában nem látnak. Ez nagyszerű lehetőség volt a hurkok számára, hogy átverjék az embereket, és olyan módszerrel juttassák a helyükre a dolgokat, amire mi nem is gondoltunk volna. Viszont most, hogy már ott a time lapse, már megfigyelhetjük, hogy semmi ördöngősség nincs a dologban, egyszerűen csak nagyon lassan történik az egész. Így ha eddig egy hurk esetleg megviccelt minket, a jövőben már nem tud.