Ha valaki túl sokat beszél másokkal chaten, msn-en keresztül, akkor idővel az az érzés kerítheti hatalmába, hogy azok az emberek a számítógépében vannak benne. Ma már ismert az az ismerettségi forma is, hogy valakit csak számgépen keresztül ismerünk, személyesen nem. Ilyenkor azonban egyáltalán nem lehet kizárni, hogy a másik ember nem a számítógépben lakik benne.

Gyerekkorunkban kitaláltuk, hogy a rádióban vannak kis emberkék, akik zenélnek ill. a híreket bemondják. Hát elég érdekes életet lehet ott bent élni, szó se róla, az ilyen kis embereknek nincs túl nagy életterük, ráadásul a rádióba akkor jut be fény, amikor javításra szétszedik. Ha hálózatról működik a rádió, akkor a kis embereknek elég megrázó élményük lehet bekapcsoláskor, de talán hamar túlteszik magukat rajta azzal, hogy az előbb ugyan 220 volt, de már nincs.

Egyik MSN partneremtől megkérdeztem legutóbb, hogy ő a számítógépben lakik-e benne, hiszen mindig onnan szokott válaszolni. Azt mondta, igen, ott lakik. Éppen nem nagyon esett kézre, hogy a számítógép oldalát levegyem és személyesen is üdvözöljem derék barátomat. Azt mondta, bizalmába fogadott, hogy elárulta nekem, hogy a számítógépemben lakik. Na, mondtam neki, nem addig a', nem ő árulta el ezt nekem, hanem én voltam nagyon ügyes, hogy erre rájöttem. Azt is mondta, nem szereti, ha megkopogtatom a számítógép oldalát, mert az nagyon hangosan hallatszik belül, olyan, mintha egy tömblakásban a szomszéd egy szöget próbálna beverni a falba. Meg arra is kért, ne használjak olyan programokat, amik a procit túlságosan leterhelik, mert a proci melegedése nyáron elég rossz neki. Azt hiszem, a nagy memória és processzorigényű játékokat télre halasztom.

MSN-en megváltoztattam a kiírásomat: "Kedves MSN-partnerek! Ti ugye a számítógépemben vagytok benne? Csak mert mindig onnan válaszoltok". Erre nem reagált senki. Az előbb említett barátomnak említettem, hogy megváltoztattam a kiírásomat, és ő is nyugodtan kiteheti ezt a kiírást. Kitette ő is, így picit beleélhettem magam abba, hogy akik ezt olvassák a vonal túlsó végén, mit élhetnek át. Egy valamit azonban még csak megközelítőleg sem tudtam átélni: mit élhet át az, akinek én is és a barátom is szerepel a partnerlistáján, és mindkettőnknél ugyanazt a rendkívül elmés kiírást látja? Egyetlen közös partnerünk volt fent akkor, ő is elfoglalt állapotban, de lehet, hogy így jelentős lefáradástól kímélte meg magát - szemben a reklámszakember pulcsijával, amit Perwoll kímél meg, vagy a képernyővel, amit meg a képernyőkímélő kímél.