Gyakran jut eszembe úgy valami poén, hogy nem is tudatosul. Aztán évekkel később véletlenül leleplezem, hogy üresjáratban milyen zsibbadtságokon jár az agyam. Most is sikerült tetten érni valahogy.

Észre sem veszem, különböző szituációkban a szituációt röviden jellemzem magamban egy-két mondattal, és ezeket a mondatokat megzenésítem. Így pl. Az a lüke kutya megijesztette a járókelőt mondat is dallamot kap. A leggyakoribb, hogy a mondat első felét ugyanazon a zenei hangon képzelem el magamban, majd a mondat utolsó előtti szótagját egy kis terccel mélyebben, a legutolsó szótagot pedig az utolsó előtti szótaghoz képest egy nagy terccel mélyebben. Így leggyakrabban egy dúr hármashangzat kerekedik  ezekből a mondatokból. De időnként sokkal hosszabb szövegeket is elképzelek, bonyolultabb dallammal.
Ma például eszembe jutott egy régi vicc: A kannibál beledob egy emberi csípőt az üstbe és így szól: "A csípőset jobban szeretem". Belegondoltam, hogy egy komplett zeneszámot lehetne írni, melynek a szövege csupán ez a vicc lenne.  A szám első percében csak "a kannibál beledob egy emberi csípőt az üstbe" mondat éneklését képzelném el, úgy, hogy a mondat ismétlése során alaphangról kiindulva a dallam átesne a szokásos domináns és szubdomináns dallamvezetésen is. Ezt szólóéneklésként képzelném el, némi hangszeres kísérettel, majd refrénként többen énekelnék egyszerre, hogy "a csípőset jobban szeretem". A dallam most konkrétan a fejemben van, sajnos itt nincs lehetőségem a blogban, hogy ezt is leírjam, kottaíró blogról még nem hallottam. Bár ez sem lenne rossz ötlet, zenészek blogjában kottaírási lehetőség, és a kottát a böngésző vissza is játszaná pl. midi segítségével. Na, de a témához visszatérve, az előbb említett vicc megzenésítését még tovább gondoltam: a legelejére lehetne tenni valami bennszülött zenéhez hasonló dallamot, mint felvezetést, hozzá esetleg bennszülöttek énekére emlékeztető éneket, olyasmi szöveggel, hogy "unga-bunga". Ha belegondolok, ezt a viccet teljesen összetetten is meg lehetne zenésíteni. A videóklippet is elkezdtem elképzelni hozzá, amin egy üst látszik, ami körül bennszülöttek táncolnak az ungabungára. Tovább már nem gondoltam el a klippet, mert a csipő bedobása az üstbe eléggé morbid lenne, de biztosan ezt is meg lehetne oldani minden morbidság nélkül humorosan.

Sok viccet fel lehetne dolgozni zenésítve. Kár, hogy zenészeknek ez még nem jutott eszükbe, legalábbis nem tudok róla.
De akármilyen, tetszőleges szöveghez lehetne dallamot írni, még ha nem is túl komolyat. Még sok-sok évvel ezelőtt egy barátom ottfelejtette a kollégiumi szobában a basszusgitárját, egy másik barátom pedig (nem teljesen józan állapotban) a gitárt a kezébe vette (nem mintha tudna rajta játszani), egy szakkönyvet, melyet az egyetemi könyvtárból vettem ki, kinyitott találomra  egy tetszőleges oldalon és spontán improvizációval elkezdte énekelni azt a szöveget, ahol a könyv kinyílt, gitárkíséretet is szolgáltatva a szobában tartózkodó nagyérdeműnek. Javasoltuk, hogy esetleg ne rögtönzéssel énekelje a tudományos szakszöveget, hanem inkább a Boci-boci tarka dallamára. Végül az lett a sorsa az említett szövegnek, hogy a szobában tartózkodó többé-kevésbé józan kollégisták közül mindenki felolvasta a szöveget úgy, hogy egy ismert politikus hangját próbálta utánozni közben. Valakinek Torgyán József jutott, valakinek Medgyessy Péter. Nekem Orbán Viktor jutott, de sajnos az első két mondat után röhögőgörcsöt kaptam, így nem tudtam folytatni beszédemet. Mindezt magnóra is felvettük, de a kazettát valakinek odaadtam, nem tudom, visszakerül-e a kazetta valamikor. A szövegből egyébként ennyire emlékszem: "A probléma az összekeverés. Ebben az együttesben... ... és a legnagyobb hiba, amit el lehet követni, az a falra való firkálás". (Egy pedagógiai szakkönyv volt, a címére már nem emlékszem, talán az "oktatáspolitika és oktatásszociológia" fedőnevű tantárgyhoz kellett.)

Visszatérve eredeti témámhoz, tetszőleges szöveget is meg lehet zenésíteni és el lehet énekelni. Hogy ki milyen szövegre gondol, azt az olvasó remélhetőleg igen gazdag fantáziájára bízom. Nagyon pihent például az az ötlet, hogy egy beszélgetés közben egyszer csak elkezdjük énekelni azt a mondatot, amit a társaságban valaki éppen akkor mondott. Ehhez természetesen olyan társaságra van szükség, ahol veszik a lapot, különben eléggé rossz szemmel nézhetnek ránk. Így az előbb említett poén elsütése nem javasolt pl. tanórán (a tanár egyik mondatát megzenésítve), bíróságon vagy a főnök irodájában.

Tudományos vizsgálatok kimutatták egyébként, hogy az ember ébrenlétének kb. egynegyedét tölti valamilyen zenei tevékenységgel, énekelgetéssel, dudorászással, fütyörészéssel vagy éppen csak valamilyen dallam nyomul elő az ember fejében. Szóval ha valaki azt állítaná, hogy a fent leírt jelenségek mindig is nagy ívben elkerülték és nem került még hasonló szituációba, mint amikről most írtam, akkor nagy valószínűleg nem mond igazat.