Tegnap egy barátommal a Teszkóba (magyarul: TeSCo) tévedtünk, ahol üdítő vásárlásába vágtuk fejszénket. Kokakólát vásároltunk volna, de nem volt behűtve, így ahhoz a rafinált megoldáshoz folyamodtunk, hogy a polcról a Kokakólát (nem cocát!) betesszük a hűtőbe a Pepszikólák mellé. Illetve nem mellé, hanem mögé, hogy ha egy másik vevő esetleg szintén hideg Kukakólát óhajtana vásárolni, ne vigye el előlünk, amit behűtöttünk. Elhelyeztük kiszemelt zsákmányunkat a hűtőben  és gondoltuk, kicsit körülnézünk a Tuszkóban (magyarul: Tuskó), és mire visszatérünk a hűtőhöz, addigra lehűl a finom nedű - vagy az is lehet, hogy hűlt helye sem marad, ha valaki esetleg észreveszi elrejtett zsákmányunkat és lecsap rá, mielőtt visszaérnénk. Elmentünk hát körülnézni, és pár méterrel arrébb halljuk, hogy egy alacsony vevő affelől érdeklődik egy eladónál, hogy kaphatna-e esetleg egy dobbantót vagy dobogót, mert a legfelső polcot, amin meg az ő kiszemelt zsákmánya leledzik, nem éri el. Igen, először dobbantónak nevezte. Megpróbáltuk barátommal elképzelni, vajon egy dobbantót hogyan lehet felhasználni ilyen célból, és előttünk volt a kép, ahogy az alacsony vevő ráugrik a dobbantóra, ami így a legfelső polcig repíti, ahol megragadja az áhított árucikket. Probléma akkor lenne csak, ha a vevő újra a dobbantóra esik vissza, és így kénytelen addig pattogni az árucikkel a kezében, amíg rá nem jön a szakszerű földet érés technikájára. Hát, nem földhözragadt vevő az, aki dobbantó segítségével óhajt szert tenni egy árucikkre a magasban.

Aztán eszembe jutott egy régebbi esetem, amikor két másik barátommal voltam a Teszkóban, és ezt elmeséltem a barátomnak. Az történt, hogy valami olyan rongyot akart egyikük venni az autó tisztításához, ami a nedvességet jól szívja. Találtunk is ilyet, viszont kételyek merültek fel a barátomban a cikk minőségével kapcsolatban, így arra vetemedett, hogy a rongy nedvszívó képességét helyben kipróbálja. Ennek érdekében az üdítő italokhoz fáradt, hozott egy palack ásványvizet és azzal tesztelte a kiszemelt árú minőségét. Persze az árú nem ütötte meg a kívánt színvonalat, így vizesen ott hagyta szegényt a polcon. Pénztárnál fizetéskor láttam, a barátom hozott gyümölcslevet is, és nevetve megjegyeztem, az ásványvíz biztos nem eléggé oltja a szomjat, kell mellé gyümilé is. "Is?" kérdezi a barátom. "Ásványvizet nem vettem." "Na de... amivel kipróbáltad, mennyire szívja a nedvességet az a rongy, azt az ásványvizet, akkor azt nem hoztad el?" "Nem, az nem kell." Hát, kissé le voltam döbbenve, érdekes dolgok vannak, mindegy.

Szóval ezt a történetet elmeséltem annak a barátomnak, akivel a kólát a fridzsiderben hagytuk. Miután szétnéztünk a Teszkóban, visszatértünk a fridzsiderhez. Vártam, hogy a barátom beteszi a "hűvösre tett" kólát a kosárba, és mi történik? Nem tette bele! Azt mondta, inkább mégis marad az energiaitalnál. Na, mindegy, ott hagytunk a hűtőben egy Kokakólát. Kíváncsi vagyok, elvitte-e tegnap óta onnan valaki. Gondolom, már hűlt helye sincs ebben a melegben.