Lehet, hogy egyesek elítélnek engem emiatt, de én nem tartom a legyeket nagyon intelligens állatoknak. Berepül az ablakon, és ott gürizik az ablaküvegen, de átrepülni nem tud rajta. Csak egy pár centimétert kéne kicsit arrébb menni, hogy a nyitott ablakon ki tudjon repülni, de nem. Mivel zavaró volt a légy ablaküvegen keresztül való átrepülésre irányuló folyamatos kísérletével járó hangjelenséget hallgatni, én is güriztem, míg végül nagynehezen (és hozzáteszem: véletlenül) sikerült a legyet az ablakon kívül elhelyezni.
Örömöm nem tartott sokáig, mert átmentem a másik szobába, ahol persze szintén nyitva volt az ablak, és a légy, eléggé céltudatos, rámenős élőlény lévén, ha kidobják az egyik ablakon, bemegy a másikon. Most éppen nem látom a szobában, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb előkerül.

Az volt mókás, amikor egyszer nagyon régen a suliban egy tanárt óra alatt megtámadott egy légy, miközben magyarázott, és a tanár kénytelen volt hadakozni vele, magyarázatát megszakítva. "Ne szemtelenkedj!" - így szólította fel. Fontolgatom, hogy az iskola és a tanár nevét is beleírjam a blogba. Mindenesetre így inkognitóban is érdemesnek tartom megemlíteni, hogy az iskola igazgatója igazgatónak nem volt jó, ezért kinevezték egy lakótelep képviselőjének, annak biztosan jó lesz. Ő is légyhez hasonló magatartást tanusított: kivágták az egyik ablakon, berepült egy másikon, ráadásul az intelligenciája sem túl magas.

Bár nem tartozik a témához, de szabad asszociáció keretében egy másik, iskolával kapcsolatos dolgot is megemlítenék: nemrég tanúja lehettem, hogy egy átlag iskolában egy ÁTLAGOS pedagógus szertárában 4000+-os számítógép van elhelyezve, LCD monitorral és DVD íróval. Arról is voltak értesüléseim, hogy egy másik pedagógusnak ugyanebben az iskolában nem voltak meg a lehetőségei, hogy a munkájához (szövegszerkesztés+nyomtatás) használható gépet kapjon, és emiatt nem is tudta a munkáját olyan színvonalon elvégezni, ahogy szeretné. Csókoltatom a rendszergazdát ebben a bizonyos iskolában, remélem, véletlenül idetéved és olvassa ezt. Végülis mindenki olyan ablakon repül be és olyan ablakon nyit ki és zár be, amilyet akar. ;)

Az utóbbi időben felfigyeltünk egy macskára, mely a zegyetem épületei között szokott lófrálni, de nemrég az épületbe is bement. Három hete még a suli melletti vasútállomásra is kiment, de nem utazási céllal, hanem az egyik sínpár közé vetette magát, ott nyújtózkodott, hempergett, mosakodott. A vonatra várakozó diákok aggódásukat fejezték ki, hogy mi lesz, ha jön a vonat, de a macskát ez egyáltalán nem aggasztotta. Amikor a vonat közeledett, dudált is, a várakozó diákok közül többen megállapították, hogy teljesen egyértelmű, hogy a macska miatt dudál. Garantáltan olyan látvány volt a macska, "mint aki a sinek közé esett".

Két hete az aulában botlottam bele a négylábúba, úgy látszik, behúzódik a fűtött helyekre a hidegben. A büféhez tartozó asztaloknál lófrált ill. üldögélt.

Egy hete leültem egy székre a büfénél, az asztal mellett volt 3 másik szék is. Hamar megjelent a macsek és az egyik szabadon hagyott székre felugott, ott üldögélt velem egy asztalnál. Először csak nézett rám, miféle fura szerzet lehetek, de aztán hamar napirendre tért afölött, hogy ilyen fura emberek is vannak, mint én. Aztán lefeküdt aludni a széken. Mások is detektálták a cicamica felhőtlen pümpergését; volt, aki odajött megsimizni a macsekot, és még elnézést is kért tőlem a zavarásért. Én a szendvicsem majszolása közben majdnem röhögőgörcsöt kaptam, annyira szokatlan volt számomra egy macskával egy asztalnál ülni a zegyetem büféjében.

Na, ma már vittem a fényképezőgépem is, hogy megörökítsem az állatkát a suliban, hát persze, hogy ma nem volt ott. Viszont most lehet fényképezni a Déli Pályaudvart: ez egy díjnyertes kép is lehet, ugyanis a vasutassztrájk idején egy szál vonat, mozdony, kocsi nélkül úgy néz ki a pályaudvar, ahogy egyébként soha. Legalább annyira ritka jelenség egy pályaudvar vonatok nélkül, mint a napfogyatkozás. Ezért kifejezetten egzotikusság egy ilyen fénykép. Most nem napfogyatkozás, hanem vonatfogyatkozás volt. Lényegében olyan a Déli PU vonatok nélkül, mint a habostorta hab nélkül, a Dallas Joki Juing nélkül, a számítógép processzor nélkül, a könyv lapok nélkül, a macska nyávogás nélkül, a weblap webtartalom nélkül, az ablaküveg üveg nélkül, a kocsma sör nélkül, a blog bejegyzés nélkül, az olasz étterem pizza nélkül, a gitár húrok nélkül, az elektromos gitár esőrítő nélkül, a miboltelefon aksi nélkül, a kommunizmus Lenin nélkül, a Fidesz Urbán Viktor nélkül vagy az Mszp Gyujtsrá Feri nélkül. A Duna víz nélkül, a Lánchíd lánc nélkül, a láncfűrész híd nélkül. Régebben sokkal jobb ilyen példákat tudtam kitalálni.

2009. 02. 21.: Ma is voltam suliban, nem vittem fényképezőt, de naná, hogy a macsek most meg ott volt. Ott lórfált a folyosón a termek között. Elég nagy szemet meresztett ránk, diákokra - neki még nem természetes, hogy ahol suli van, ott diákok is vannak. Igaz, ez a kormány oktatásügyi csapatának sem természetes, teljesen egyértelmű, hogy erről nem tudnak, mert meglehetősen irracionális, ami az iskolában folyik. (Szerintem Bolognában sem tudnak arról, hogy a suli és a diákok egyszerre fordulnak elő térben és időben, akárcsak az erdő és a fa, vagy a hóember és a hó.) Más nem folyt az iskolában, a macsek jóvoltából, viszont az egyik lépcsőfordulóban aknásította a terepet. Kedves macska, tekintettel van ránk, mert az aknát a sarokban helyezte el, ahol csak a kormány oktatási csapatának tagjai lépnének bele, hiszen a nebulók agytevékenysége sokkal intenzívebb. Lehet, cserélni kéne, hogy a nebulók intézzék az oktatási ügyeket, az említett csapat meg lépjen rá a sarokban lévő aknára?
Mindenesetre sajnálom a takarítócsapatot, bár lehet, rutinos dolgozói számára nem okoz gondot egy ilyen objektum eltávolítása. Az igazán derék állat még a légfrissítésről is gondoskodott ezúttal.

2009. 02. 28. Ma véletlenül nálam volt a fényképezőgép a suliban, de a macska  persze véletlenül sem volt a láthatáron.
Megfordult a fejemben, hogy esetleg valaki ellophatja a fényképezőgépemet, ha magára hagyom a táskámat. Ennek veszélye azért is nagy, mert két elemmel működik, és a tolvaj is csak úgy gondolkozik, hogy "elemelem".
Poénból szerettem volna betenni ehhez a bejegyzéshez egy fényképet a fényképezőgépemről, csak nem tudom, hogyan oldható meg, hogy lefényképezzem a fényképezőgépemmel a fényképezőgépemet. Valaki kölcsön tudná adni a fényképezőgépét, hogy lefényképezzem a fényképezőgépemet?

2008. 04. xx. Ma is voltam suliban. A macska is ott volt, és érdekes módon kisgyerek is megjelent az egyetem aulájában. Mivel a kisgyerek még nem sok macskát látott addig életében, és a macska sem túl sok teremtményt, akinek a feje nincs olyan magasan hozzá képest, újdonság volt egyikük a másikuk számára, nem hagyták egymást hidegen. Ennek részletes leírásától eltekintek, ezt az olvasó fantáziájára bízom.

Rájöttem, hogy nem csak a magyarban, de az angolban is néhány nép/ország nevével könnyen lehet játszani:

A man from Hungary polishes a Turkey /A Polish man is hungry for a turkey /A turkey polishes a hungry man.

Magyarra kb. így lehetne fordítani:

Agyarral a lengyelle török /Kengyellel a magyarra török /Török kengyel van az agyaron /Lengyel tőrök vannak az agyaron.

Vajon hány variáció lehetséges? Talán 2 a harmadikon, azaz 8?

Gyűjtsünk ilyen szavakat: görögdinnye, franciasaláta, franciakulcs, svédszekrény, spanyolviaszk, spanyol nátha, csehül áll, angolosan távozik, angolkór, angolkürt; indián, a Jones!

Időnként muszáj a vasút vagy a közút csodálatos lehetőségével élni, hogy egyik helyről a másikra elcibálja magát az ember. (Igaz, vannak, akik csak a lakásukban egy bizonyos helyiség megközelítésére használják a legősibb, gyalogos módszert, de ez egy másik történet lehetne inkább.) Ugyancsak másik történet lenne ecsetelni, hogy a vonat- vagy buszjegy miért annyiba kerül, amennyibe, miért nem kevesebbe.

Viszont arról sem szabad elfeledkezni, hogy a jegy áráért cserébe nem csak eljuthatunk egy olyan távoli helyre, ahonnan gyalog napokig jönnénk vissza, hanem az utazás közben is felejthetetlen élményekben lehet részünk. Sok-sok éve, mikor Pécsről hazafele jöttem, megtudtam végre, miért van tévé a buszon. Addig azt gondoltam, a Volán raktára nem éppen tágas, ezért a leselejtezett tévéket egyes távolsági buszok elején helyezik el. Egy alkalommal viszont indulás után egy vígjátékot tett be a sofőr nekünk, így útközben a padlót püföltük a nevetéstől. Meglehetősen ritkán tanúsítanak a távolsági járatokon utazók ilyen magatartást, és egy bekapcsolt tévé egy buszon még a XXI. század hajnalán is olyan anakronizmusnak tűnik, mint egy úszómedence vagy orvosi rendelő egy személyvonaton. Sajnos sem a vígjáték címére nem emlékszem, sem arra, hogy miről szólt, de egy bennfentes pszichológus egyértelműen leírhatta volna a film végén a buszban kollektív módon manifesztálódó katarzis élményt.

Az is előfordul néha, hogy a sofőr vagy masiniszta bemondja az állomások neveit, és, hogy színesebbé tegye saját és az utasok életét, egyéb elmés megjegyzést is fűz mondókájához. Pestről hazafele például nem olyan régen a következő jótanácsokkal látták el a vonaton a kedves utazóközönséget:

-         Üdvözöljük önöket X város felé közlekedő járatunkon. Kérem, üljenek le vagy kapaszkodjanak!

-         Az ajtók végig jobb oldalon fognak nyílni. Bemondás csak akkor lesz, ha kiderül, hogy hazudtam.

-         Felesleges az ajtókat menet közben nyitogatni, 40 km/h felett egészségkárosodást okozhat.

-         Leszállás után kérem, figyeljenek! A díszkivilágítás ma valahogy hiányos.

Sok-sok éve egy barátom mesélte, hogyan tette színessé a sofőr egy buszos utazását. Nem csak a megállóhelyek nevét mondta be, hanem időjárás-jelentést is szolgáltatott. Ez persze már kissé megterhelő volt számára, ezért az állomások neveit időnként elfelejtette, gondolkoznia kellett rajta, amiért még elnézést is kért a kedves utasoktól.

Kb. egy hete történt, hogy két állomás között a vonat egy kis időre megállt. Kisvártatva hallhattuk a bemondást, miszerint addig nem megyünk tovább, amíg a hűtővíz ki nem hűl. Mivel főleg mókás fiatalok utaztak a vonaton, felajánlották a kalauznak segítségüket, így például az egyik fiatal szívesen odaadta volna ásványvizét, amit a hűtővízbe lehetne önteni, hogy lehűtse. Én azt ajánlottam fel, hogy ha kell, szívesen fújom a hűtővizet, hogy hamarabb kihűljön. Diákok utaztak elsősorban ezen a vonaton, és arról is beszélgettek, hogy egy egyetemi tanár egyszer úgy tartott órát, hogy másik városban volt, mint a tanulók, így webkamera és mikrofon segítségével látták és hallották egymást. Felmerült, hogy ilyen esetben az is elképzelhető, hogy a tanár még pizsamában kavargatja a kávéját, miközben előad.

Hát igen, az utasok beszélgetését hallgatni is élmény lehet időnként. Ugyanezen a vonalon egyszer két egyetemi tanár beszélgetett, és az egyikük elmesélte, hogy pár napja, ahogy otthon jött lefele a lépcsőn a sötétben, rálépett az ott szunnyadó kutyájára. A kutyának baja nem esett, legfeljebb az egyetemi oktató kiálthatott fel, hogy „a KUTYAfáját!”

Újabb élmények:

július 3.: Egy távolsági buszon üldögéltem, várva az indulásra. A buszon nem csak emberek voltak, hanem valahogy egy lepke is betévett, ott röpködött, még rám is rámszállt. Két lány mögöttem rendkívül jól szórakozott a betolakodón, és sajnálták szegényt, hogy nem talál ki a buszból. Felvetették a külön lepkék számára létesítendő vészkijárat ötletét. Sajnos a további beszélgetésüket nem hallottam, pedig biztos az is nagyon érdekes lehetett.